F E H É R G Á R D A

Bevezetés

 A bevezetésben szeretnék néhány szót szólni a település múltjáról addig az ideig, amíg létrejött a Fehér Gárda szervezkedés a vidéken. A Szovjetunióban volt először Fehér Gárda, amely a Vörös Gárdával szemben harcolt a bolsevikok ( kommunisták) ellen. Én szeretem inkább egy szóba írni, így: Fehérgárda –, hogy megkülönböztessem, nem róluk van szó, ezek a mieink, a magyarok. Ez az ellenállás nem csak Székkutashoz kötődik, hanem az egész Dél-Alföldhöz.

Székkutas település Csongrád megyében, a 47-es út mellett található Hódmezővásárhely és Orosháza között. Legősibb épülete a Kutasi csárda, még most is áll a falu végén. A Váradtól –Aradig, illetve a lápos mocsaras vidéket megkerülve: Várad – Szeghalom – Békés – Gyula – Orosháza - Vásárhelyig húzódó országút mellett épült pihenő szállásnak az utazók, kupecek, kereskedők, fogatosok, állatterelők, tőzsérek, mindenféle vándorlók számára. Ez volt a legegyenesebb országút a Nagyalföldön keresztül. Ezen haladtak át az országon gyalog, kocsin vagy szekéren, amíg az Alföld – Fiumei vasutat (1864-1872 közötti időben) meg nem építették. A vasút is az országúttal párhuzamosan épült.

A Kutasi csárda falát vörös téglából rakták. Talán ezért nevezték egy időben a települést Vörös-Kutasnak. Nagy udvarában szintén vörös téglából épített kőlábakra állított, fedett szállás alatt megpihenhettek az utazók, főzhettek, híreket is vettek egymástól. A csárda mellett két nagy itató kút is állt vályúkkal, ahol a pusztán tartott szilaj állatokat itatták, és természetesen a lábon vásárokra hajtott állataikat is megitathatták az állatkereskedők.

Ma a Kutasi csárda így néz ki előlnézetben

Ahol még a vörös téglakerítés is áll

 Itt már ráférne egy kis javítás

Most lakásoknak adták bérbe. Kár lenne, ha veszni hagynák Székkutas legősíbb épületét!

 A terület Hódmezővásárhelyhez tartozott, és Vásárhelykutas volt a neve. Később kis tanyaközpont kezdett itt kialakulni, miután a város 1851-ben felosztotta Vásárhely lakói között a nagy szabad legeltetést biztosító pusztát.

A fiatalok kiköltöztek a pusztára, állattenyésztéssel foglalkoztak. Először az állatoknak szállásokat, majd később maguknak tanyákat építettek.

Az országút mellett szélmalom épült, majd egy szatócsbolt is oda települt.

1890. december 20-án megalakult a Pusztakutasi Olvasó Egylet, amelynek először Szabó malomtulajdonos adott egy szobát, majd később saját termet építettek maguknak kölcsönökből, adományokból. Ide összejártak a pusztai emberek újságot olvasni, beszélgetni, ünnepségeket, bálakat rendezni. Azután épült a Horthy Miklós Népház a vasútállomás mellett. Az olvasó egylet is oda települt.

Vásárhelykutas is kapott vasúti megállót, de azt először Sámsonnak nevezték. 1899-től Királyi Postahivatal lépett életbe a vasútállomáson. Az állomás nevét 1900-ban Vásárhelykutasra változtatták. 1907-ben kaptak csendőrséget, anyakönyvi hivatalt, hatósági bábát, községi temetőt, jószágmérleget, stb. Nagy szerepe volt Gregus Máté középbirtokosnak, hogy a szétszórt tanyavilág szép kis tanyaközponttá alakult. Úgy a kezdeményezésben, mint a kivitelezésben sokat tett a puszta és a település lakosságáért egészen haláláig, ami 1938-ban következett be. Azután a gazdaságot a fia Máté vezette.

1925-ban felépült a római katolikus templom, amelynek 11 kisholdas területéből két holdra építették a templomot és a plébánia épületét udvarral, kerttel. A többi földet felosztotta háztelkeknek az első plébános: dr. Olajkár Alajos. A templom kertjében fúrt artézi kút vizét 33 portára elvezették, és úgy adták el házhelyeknek. Így alakult a tanyaközpont első kis magja, ahol már utcába rendeződtek a házak. Utcanevek még nem voltak, helyrajzi szám alapján jelölték meg a portákat és a ráépített házakat. 1926-ban felépült a református templom is az országút déli oldalán. Egy özvegyasszony adott neki portát ajándékba. 1927-ben az országútnak azon az oldalán, ahol a református templom állt, felépítettek egy kéttantermes iskolát tanítói lakással. .

Az országúttal, vasúttal párhuzamosan épültek a tanyák. A vasúti megálló közelében megnyílt egy vendéglő. A Tóth-falu három utcája és az 1943-44-es években felépült ONCSA-telep megszaporította a lakóközösséget. 1947-ben óvoda építésére is sor került.

Birtokviszonyok

 Úri nagybirtok a község területén soha nem volt. Létezett azonban néhány nagyobb parasztgazdaság. 5 -7 olyan100 – 120 kat. holdas birtok előfordult a település környékén. A parasztság többsége azonban középbirtokosokból, kisparasztokból és agrárproletárokból tevődött össze.

 A szovjet megszállás 1944. október 8-án érte el a falut.

1945. március 28-án megtörtént a földosztás. Családonként 3 kat. holdat osztottak, és minden családtag után még egy-egy holdat. Mintegy 50 – 60 család kapott földet. Már a földosztással egy időben megkezdődött a nagyüzemi birtok, a tsz-ek kialakítása.

 A Hódmezővásárhelytől távol eső tanyaközpontok kérték az önálló községgé alakításukat. 1949-ben ezt Mártély, Kardoskút és Vásárhelykutas meg is kapta. Vásárhelykutas 22 815 kataszteri holddal, 5677 lakossal önálló község lett 1950. január 1-én.

Alföldi nagytáj; Tisza – Maros szöge kistáj; szegedi régió, hódmezővásárhelyi alrégió;

Szentesi járás – Szentes székhellyel.

1950 őszén a község nevét SZÉKKUTAS – ra változtatták.

Néhány szó a Falumúzeumról

            Székkutas községben a Falumúzeumot a József Attila utca 12.szám alatti ONCSA-házban rendezték be. A kiállításoknak három profilja volt:

             I.          Parasztszoba, régi mezőgazdasági eszközök bemutatása                             tárgyakban és képekben

            II.        Hugó Hartung emlékszoba

            III.       Fehérgárdisták, a kommunizmus áldozatai és az 1956-os                             megmozdulás Székkutason

 Ezen a honlapon a III. pontban felsorolt témával szeretnék foglalkozni, mivel ennek a kiállításnak az anyagát én gyűjtöttem és rendeztem.

Most a múzeumot átalakítják. Ez a kiállítás sem marad meg ebben a formájában, nem szeretném, ha anyaga nyom nélkül a múlt ködébe veszne. Ismerjék meg az utódok azoknak az elődöknek a neveit, tetteit és szenvedéseiket, akik Ady Endre szavaival élve:

             „Csak akkor születtek nagy dolgok,

            Ha bátrak voltak, akik mertek.”

 Róluk szól ez a kis kiállítási bemutató honlap, a bátrakról, akikről példát vehetnek gyermekeink, unokáink.

A kiállítást megnyitotta 2006.október 23-án:

            Őze Sándorné sz.: Csepregi Mária Márta ny. ált. iskolai tanár

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat